A hajátültetési műtétem napján kedves fogadtatásban volt részem, mikor reggel megérkeztem a HairHungary Klinikara. Kiderült, hogy nem egy középkorú, tapasztalt doktor úr fogja a beavatkozást végezni (mint ahogyan én azt elképzeltem), hanem egy kedves fiatal doktornő. Átöltöztem a kényelmes ”otthoniba”, elvégeztünk még egy-két adminisztrációs műveletet, majd újabb fotózás következett.

A kis műtőben valóban megnyugtató, családias volt a hangulat. Az orvoson és rajtam kívül csak két fiatal asszisztens volt még jelen és érdekes módon már semmi félelem nem volt bennem. Az első művelet a donor területének a levágása volt. Hátul a tarkómon két csíkban nyírták le nagyon rövidre a hajam, innen emelte ki később a graftokat a doktornő. Kaptam néhány érzéstelenítő injekciót, és amikor már hatott, kezdődhetett az első felvonás. A műtőasztalon hasaltam, a doktornő a fejem fölött-mögött (?) ülve fúrogatta ki egyesével a 3000 hajszálat. Az egy rejtély volt számomra, hogyan fogjuk megszámolni ezt a rengeteg hajszálat, lehet-e egyáltalán, de később megnyugodva láttam, igen.

A két asszisztens vette kezelésbe a kiemelt hajgyökereket, megvizsgálták nagyító alatt, egy graftban hány hajszál található, és aztán egy speciális folyadékba tették a "tartósítás miatt". Megnézhettem én is, hogy milyen egy graft, a lányok és a doktornő is ujjongva dícsérték, hogy egyik-másik graftban 4, sőt 5 db hajszálat számoltak. Ez pedig nem túl gyakori. Még sosem váltott ki dícséretet soha senkiből a hajam. Úgy éreztem, megérte alávetnem magam ennek a műtétnek. :)

Türelmesen, modhatnám ellazultan tűrtem, hogy az orvos kifúrogassa a graftokat, a lányok közben számolták és konzerválták őket, közben szólt a zene. Emese az orvos azt mondta, nagyon jól viseltem a beavatkozást, mert mások többször is kérnek érzéstelenítést a műtét folyamán. Dél lett mire végeztünk. Sok idő és munka árán 3000 hajszállal kevesebb lett a tarkómon. Kár, hogy csak saját hajat lehet átültetni! :) Az ebédet egy külön kis helyiségben fogyasztottam el, nagy étvágyam nem volt. Félórányi szünet után következett a második felvonás: a hajbeültetés.

Először is egy tollal megrajzoltuk a beültetés ívét. Olyanra formáltuk, amilyenre én vágytam. Aztán kis lyukakat fúrt Emese, azaz előkészítette a helyét a beültetendő graftoknak, majd kis csipesszel benyomkodta a hajszálakat. Azt hiszem, ez kevésbé volt fájdalmas művelet, mint a délelőtti, bár az sem volt elviselhetetlen. A változatosság kedvéért most filmet néztünk. A film nem volt különösebben izgalmas, így el is aludtam közben. A doktornőtől most is sok dícséretet kaptam. Azt mondta, még nem volt ilyen páciense, akivel egyvégtében, szünet beiktatása és újbóli fájdalomcsillapítás nélkül tudott volna dolgozni. Azzal bíztatott, hogy egészen biztos, hogy jól fogom bírni az éjszakát és a másnapot, mert magas a fájdalomküszöböm. Mikor felébredtem, még javában folyt a műtét. A hátralévő időben kellemesen elbeszélgettünk családról, munkáról. Úgy éreztem, nagyon jó kis csapatot alkot a kis doktornő a két szimpatikus asszisztensével. Azt pedig már délben megállapítottam, hogy sokkal jobban jártam, hogy doktornő operált és nem egy doktor úr, mert ilyen aprólékos, türelmet igénylő munkához a nők szerintem sokkal jobban értenek.

   A hajátültetési műtét után készült képek

Délután 6-kor végeztünk. Azt hiszem mindannyiunknak elég volt az aznapi program.
A hazamenetel előtt Emese még ellátott tanácsokkal, elmondta mit kell másnap és az elkövetkező héten, hónapban tennem, valamint fájdalomcsillapítóval is ellátott. Az első éjszakát úgy aludtam végig, mint a mormota...

Hamarosan folytatom ;)