A műtét után azt tanácsolta a doktornő, hogy éjszakára vegyek be egy altatót, és úgy aludjak az első héten, hogy a beültetés helye ne érintkezzen a párnával. Ez azt jelenti, hogy háton kell feküdnöm, ami nem a kedvenc pozícióm.

Mégis az első két éjszaka olyan mélyen és pihentetőn aludtam, hogy egyszer sem ébredtem fel. Reggel szemügyre vettem magam. Nem láttam jól sem a donor-, sem a beültetett területet, mert a vértől összeragadt hajszálakat nem tudtam felemelni.

Úgy volt, ahogy a doktornő megjósolta: már a műtét másnapján nem volt szükségem fájdalomcsillapítóra, mert nem fájt annyira sem a tarkóm, sem a homlokom. Viszont óránként becsületesen spriccelgettem a kapott fertőtlenítő folyadékkal a sebhelyes területeket.

Jól éreztem magam ebben a kényszer egyedüllétben és lakásfogságban. Igazából évek óta vágytam erre. Minthogy fizikailag is teljesen jól éreztem magam, egy csomó olyan dolgot csináltam meg, amire sosem jut időm. Egyetlen dolog zavart csak. Az, hogy nem moshattam  hajat az első héten, pedig a harmadik napon már voltak intézni valóim, ki kellett, hogy mozduljak  otthonról.

Visszautazásom előtt még elmentem az első kontrollra. Addigra már meg is moshattam a hajam. Jaj de jó volt végre kimosni azt a ragacsot, amit egy hete hordoztam a fejemen! Igaz, hogy csak tiszta vízzel, dörzsölés nélkül lehetett lezuhanyozni, de felséges érzés volt! A mosás utáni kifésülést nagyon óvatosan csináltam, mert bizony érzékeny volt még a fejbőröm. Hátul a donor terület két sávjában már érzékelhető volt, hogy újra nőnek a hajszálak. Még szerencse, hogy a hosszú hajam tökéletesen eltakarja.

  

Az 1 hetes kontrollon készül képek

A kontroll rövid volt: minden a várakozásnak megfelelően alakul: lesz homlokból kifésült haj….. csak még egy néhány hónap türelemre van szükség, mert előbb még ki fognak hullani a beültetett hajszálak, s csak utána indulnak növekedésnek. A türelem hajat terem. :-)