A hajátültetési műtét előtt megcsináltattam a ”nagy labor leletet” még kint Németországban. A kért vizsgálatokból kettőt nem sikerült értelmeznie a kinti orvosomnak, de egy gyors levélváltásban ezt is sikerült tisztáznunk.

Ezzel érkeztem haza a műtét előtti napon. Nem volt nehéz betartani azt a néhány dolgot, amit a beavatkozás előtt javasolt a klinika. Semmilyen gyógyszert nem szedek, alkoholt nem iszom, egyedül a reggeli kávémról kellett, hogy lemondjak a nagy nap reggelén.

Este sem voltam különösebben feszült, összepakoltam egy kis táskába az ajánlott ”felszerelést”: kényelmes ruházatot, papucsot, könyvet. A reklámfilmen is azt láttam, szórakozás, relaxáció lesz ez a nap miközben bíbelődnek egy kicsit rajtam. Filmet nézhetek, olvashatok, elém teszik az ebédet. Egyedül az foglalkoztatott, ki fogja a műtétet csinálni, mert ezt a konzultáción korábban nem tisztáztuk. Mindenesetre én egy középkorú (tapasztalt) férfit képzeltem a fejem fölé.

Jól aludtam az éjjel, reggel a vekker ébresztett. Rögtön képben voltam: ma van a Nagy Nap. Ekkor azonban optimistából pesszimistába, vagy legalábbis kételkedőbe váltott a hangulatom. Én elég bevállalós tipus vagyok, nem félekek kockáztatni sem, majdnem mindig úgy vágok neki mindennek, hogy ”miért pont nálam, vagy velem történne baj?”, de most megszállt a gondolat: mi lesz, ha ennyi pénzért rosszabb lesz a hajam, mint az eredeti volt? A reklámfilmeken látott hírességekkel nyugtatgattam magam. Ha ők mertek rá vállalkozni, csak nem lehet olyan nagy a rizikó! Elindultam hát a klinikára...

Folytatás hamarosan...