Hajbeültetés nőknek - Blog

Még mindig szükség van a frufrumra, de bíztatóan növögetnek a beültetett hajszálak. 2-3 centisnek vélem őket. Most már a hajhullás és a viszketés is megszűnt, és már nem látom pirosnak sem a beültetés helyén a bőrt.

Nyáron nem napoztam, de ha tehetem most is elég sokat vagyok a napon, remélem ezzel nem teszek semmi rosszat.

Azt hiszem, minden rendben van!

Két kép a jelenlegi állapotról (4 hónappal a hajátültetés után)

Úgy gondolom, rendben növöget a hajam. Azt veszem észre, hogy ezek a tarkómról kiemelt hajszálak vastagabbak és sötétebb színűek, mint az eredetiek a homlokomon. De ez nem igazán zavar.

Az viszont igen, hogy a donor területen elég sok betokosodott hajtüszőt észlelek. Némelyik kicsit talán be is gyulladt. Kontrollra még csak egyszer tudtam elmenni. Ha legközelebb hazamegyek mindenképpen elugrom egy ellenőrzésre.

Így festek hajátültetés után 3 hónappal:

A hajátültetési műtétem napján kedves fogadtatásban volt részem, mikor reggel megérkeztem a HairHungary Klinikara. Kiderült, hogy nem egy középkorú, tapasztalt doktor úr fogja a beavatkozást végezni (mint ahogyan én azt elképzeltem), hanem egy kedves fiatal doktornő. Átöltöztem a kényelmes ”otthoniba”, elvégeztünk még egy-két adminisztrációs műveletet, majd újabb fotózás következett.

A kis műtőben valóban megnyugtató, családias volt a hangulat. Az orvoson és rajtam kívül csak két fiatal asszisztens volt még jelen és érdekes módon már semmi félelem nem volt bennem. Az első művelet a donor területének a levágása volt. Hátul a tarkómon két csíkban nyírták le nagyon rövidre a hajam, innen emelte ki később a graftokat a doktornő. Kaptam néhány érzéstelenítő injekciót, és amikor már hatott, kezdődhetett az első felvonás. A műtőasztalon hasaltam, a doktornő a fejem fölött-mögött (?) ülve fúrogatta ki egyesével a 3000 hajszálat. Az egy rejtély volt számomra, hogyan fogjuk megszámolni ezt a rengeteg hajszálat, lehet-e egyáltalán, de később megnyugodva láttam, igen.

A két asszisztens vette kezelésbe a kiemelt hajgyökereket, megvizsgálták nagyító alatt, egy graftban hány hajszál található, és aztán egy speciális folyadékba tették a "tartósítás miatt". Megnézhettem én is, hogy milyen egy graft, a lányok és a doktornő is ujjongva dícsérték, hogy egyik-másik graftban 4, sőt 5 db hajszálat számoltak. Ez pedig nem túl gyakori. Még sosem váltott ki dícséretet soha senkiből a hajam. Úgy éreztem, megérte alávetnem magam ennek a műtétnek. :)

Türelmesen, modhatnám ellazultan tűrtem, hogy az orvos kifúrogassa a graftokat, a lányok közben számolták és konzerválták őket, közben szólt a zene. Emese az orvos azt mondta, nagyon jól viseltem a beavatkozást, mert mások többször is kérnek érzéstelenítést a műtét folyamán. Dél lett mire végeztünk. Sok idő és munka árán 3000 hajszállal kevesebb lett a tarkómon. Kár, hogy csak saját hajat lehet átültetni! :) Az ebédet egy külön kis helyiségben fogyasztottam el, nagy étvágyam nem volt. Félórányi szünet után következett a második felvonás: a hajbeültetés.

Először is egy tollal megrajzoltuk a beültetés ívét. Olyanra formáltuk, amilyenre én vágytam. Aztán kis lyukakat fúrt Emese, azaz előkészítette a helyét a beültetendő graftoknak, majd kis csipesszel benyomkodta a hajszálakat. Azt hiszem, ez kevésbé volt fájdalmas művelet, mint a délelőtti, bár az sem volt elviselhetetlen. A változatosság kedvéért most filmet néztünk. A film nem volt különösebben izgalmas, így el is aludtam közben. A doktornőtől most is sok dícséretet kaptam. Azt mondta, még nem volt ilyen páciense, akivel egyvégtében, szünet beiktatása és újbóli fájdalomcsillapítás nélkül tudott volna dolgozni. Azzal bíztatott, hogy egészen biztos, hogy jól fogom bírni az éjszakát és a másnapot, mert magas a fájdalomküszöböm. Mikor felébredtem, még javában folyt a műtét. A hátralévő időben kellemesen elbeszélgettünk családról, munkáról. Úgy éreztem, nagyon jó kis csapatot alkot a kis doktornő a két szimpatikus asszisztensével. Azt pedig már délben megállapítottam, hogy sokkal jobban jártam, hogy doktornő operált és nem egy doktor úr, mert ilyen aprólékos, türelmet igénylő munkához a nők szerintem sokkal jobban értenek.

   A hajátültetési műtét után készült képek

Délután 6-kor végeztünk. Azt hiszem mindannyiunknak elég volt az aznapi program.
A hazamenetel előtt Emese még ellátott tanácsokkal, elmondta mit kell másnap és az elkövetkező héten, hónapban tennem, valamint fájdalomcsillapítóval is ellátott. Az első éjszakát úgy aludtam végig, mint a mormota...

Hamarosan folytatom ;)

A hajátültetési műtét előtt megcsináltattam a ”nagy labor leletet” még kint Németországban. A kért vizsgálatokból kettőt nem sikerült értelmeznie a kinti orvosomnak, de egy gyors levélváltásban ezt is sikerült tisztáznunk.

Ezzel érkeztem haza a műtét előtti napon. Nem volt nehéz betartani azt a néhány dolgot, amit a beavatkozás előtt javasolt a klinika. Semmilyen gyógyszert nem szedek, alkoholt nem iszom, egyedül a reggeli kávémról kellett, hogy lemondjak a nagy nap reggelén.

Este sem voltam különösebben feszült, összepakoltam egy kis táskába az ajánlott ”felszerelést”: kényelmes ruházatot, papucsot, könyvet. A reklámfilmen is azt láttam, szórakozás, relaxáció lesz ez a nap miközben bíbelődnek egy kicsit rajtam. Filmet nézhetek, olvashatok, elém teszik az ebédet. Egyedül az foglalkoztatott, ki fogja a műtétet csinálni, mert ezt a konzultáción korábban nem tisztáztuk. Mindenesetre én egy középkorú (tapasztalt) férfit képzeltem a fejem fölé.

Jól aludtam az éjjel, reggel a vekker ébresztett. Rögtön képben voltam: ma van a Nagy Nap. Ekkor azonban optimistából pesszimistába, vagy legalábbis kételkedőbe váltott a hangulatom. Én elég bevállalós tipus vagyok, nem félekek kockáztatni sem, majdnem mindig úgy vágok neki mindennek, hogy ”miért pont nálam, vagy velem történne baj?”, de most megszállt a gondolat: mi lesz, ha ennyi pénzért rosszabb lesz a hajam, mint az eredeti volt? A reklámfilmeken látott hírességekkel nyugtatgattam magam. Ha ők mertek rá vállalkozni, csak nem lehet olyan nagy a rizikó! Elindultam hát a klinikára...

Folytatás hamarosan...

Kislány korom óta elégedetlen voltam a hajammal. Szerettem  volna más színűt, dúsabbat, esetleg hullámosat, nem pedig azt, amivel a Jóisten megáldott. A nővéremmel ellentétben nekem a szüleim nem engedték meg, hogy legalább hosszúra növeszthessem. Mindig levágatták, mondván ezzel talán majd erősödik. Így, ha senki nem látta, sálból csináltam magamnak lófarkot, és nézegettem megújult ömagam a tükörben. Később más hiányosságokat is felfedeztem magamon, de ez volt a legkorábbi és talán a legfájóbb handicap-em.

A fiam születése után aztán a szoptatás nyolc hónapja alatt még azt a kevés hajat is elvesztettem ami volt. Naponta csomókban hullott ki a hajam, de a legszörnyűbb az volt, hogy a homlokomon két öböl alakult ki, úgy kopaszodtam föl mint a férfiak. Kisebb öböl mindig is volt a homlokomon (apai örökség), de ez már ijesztő volt. Már a frufru sem tudta eltakarni.
Idővel aztán a hajam regenerálódott, de a két öböl megmaradt. Szó se lehetett  homlokból kifésült hajról, pedig mindig is szerettem volna igy viselni a hajam.

Mikor az orvostudomány bravúrjairól olvastam, mindig arra gondoltam, hogy ha egyszer a  hajbeültetés is megvalósul annak talán én is alávetném magam. A  két öböl beültetése tán csak nem egy nagyon komplikált művelet. Tavaly aztán, mikor az origo-n megjelentek a HairHungary klinika első híradásai, rögtön ”rákattantam” és elolvastam a weboldalukon mindent, amit csak lehetett. Kértem is időpontot konzultációra, gondolván ez még nem jelent végleges döntést.

Jelenleg Németországban élek, de én –szükség esetén- biztos, hogy csak otthon operáltatnám magamat. Tudom, hogy a magyar egészségügy nagyon rossz állapotban van, de azt is, hogy a magyar orvosok ugyanakkor nagyon képzettek. Legközelebbi hazautazásomkor felkerestem tehát a hajklinikat.

Nagyon kedves fiatal doktornővel konzultáltam az első viziten. Azt mondta, semmi akadálya annak, hogy én a jövőben homlokból kifésült frizurával járjak.:))  Beszélt a műtét előkészületeiről, magáról a műtétről és a műtét utáni állapotról. Fotók is készültek a jelenlegi állapotról és berajzolta milyen formában szeretném a pótlást. Kikérdezett az egészségemről és én is feltettem a magam kérdéseit. Az érdekelt leginkább, mennyire kell beavatnom a környezetem abba, hogy ilyen „őrültségnek” vetem alá magam. Nem szerettem volna ugyanis mindenki orrára kötni. Kiderült, hogy nem fog látszani a beavatkozás, mert a donor területet takarja a többi hosszú haj, a beültetést pedig a frufru. Nagyszerű!! És nem is kell a klinikán aludni, mert délutánra már kész leszek. Pár nap után a mindennapi életemet élhetem, nem kell feküdnöm, csak a hajmosással kell vigyáznom. Tökéletes!!

  Hajátültetés előtt (konzultáció)

Megállapodtunk abban, hogy az árajánlatot megküldik e-mail-ben és majd ennek alapján döntök. Kétféle ajánlatot kaptam, egyik variáció kevesebb, a másik több hajszál átültetésére volt kalkulálva. Adtam magamnak néhány napot (hetet?) arra, hogy mérlegeljem a helyzetet. Pro és kontra voltak érveim. Végül azzal győztem meg magam, hogy ha egész életemben erre vágytam és most egy napos műtéttel megoldható, miért ne engedhetném ezt meg magamnak. Mások ennél sokkal nagyobb átalakításokon is átesnek...

Mikor legközelebb felkerestem a klinikát, megbeszéltük a részleteket: a műtét időpontját, a szükséges vizsgálatokat és a beavatkozás előtti napok teendőit. Mindezeket persze írott formában is kézhez kaptam. Befizettem az előleget így a kocka el volt vetve!

Hamarosan folytatom ;)